Connect with us

Hi, what are you looking for?

Interjúk

“Harcos-művész vagyok, aki hisz abban, hogy meg tudja változtatni a dolgokat.”

Fotográfus, festőművész, szobrász, előadóművész, gondolkodó, költő, író… Nagyon sokféleképpen lehet bemutatni Marco Veronese-t, ő saját magát azonban “álmodozónak” tartja. Egy olyan harcos-művész, aki hisz abban, hogy a valódi életben tud változást okozni, s nem fél kitárni szívét új gondolatok, új művészeti projektek előtt. Munkásságával komoly sikereket elérő Veronese szerint távol áll az új formákat és anyagokat kereső művészektől, inkább a felismerhetetlenségig manipulált “embert” szeretné újra megformálni.

Marco Veronese 1962-ben született a Milánó és Torinó között megbújó kisvárosban, Biellaban. Divattervezőnek tanult, azonban a diploma megszerzése előtt egy évvel abbahagyta az iskolát és megvalósítva álmait, fotográfus lett. 21 évesen kezdte meg életének művészi szakaszát, mikor Brüsszelben megnyitotta első önálló kiállítását. A legfontosabb olasz magazinokkal együttműködve alkalma nyílt megismerni a hírességeket. Nemcsak olyan ismert emberekkel, zenekarokkal dolgozott együtt, mint Michael Jackson, Madonna, Iron Maiden vagy Duran Duran, hanem fényképezett klasszikus autómobilokat, s készített felvételeket divat- és utazási magazinoknak is. Felkészültek egy kellemes beszélgetésre a művészet világába elsőként fotográfusként belépő, majd több művészeti ágban jeleskedő Marco Veronesevel?

“Kreativitásomat inspirálja az, ha különböző helyzetekben dolgozhatom”

Fotográfus, festőművész, szobrász, előadóművész, gondolkodó, költő, író… Sok mindent lehet mondani, ön szerint melyik illik igazán önre?

Én inkább “álmodozónak” tartom magam… Nem tanultam művészetet, irodalmat, filozófiát, de gyermekkorom óta hallgatok az öszöneimre, ezáltal törekszem az esztétikára, a harmóniára és a szépségre. Rettenetesen zárkózott és félénk gyerek voltam. Verseket írogattam, 9 éves koromban írtam az első versemet a nagymamámnak. Fontos számomra, hogy különböző helyzetekben alkothatok, ez különösen inspirálja a kreativitásomat.

“Fontosnak tartom, hogy a művész beszéljen műveiről, elmagyarázza azokat, hiszen ezáltal az emberek beléphetnek világunkba, megismerhetik a lelkünket.”

Alkotás közben aggódik, hogy művét nem érti meg a közönség vagy nem tetszik nekik?

Nem, nem aggódom, adok az emberek véleményére és javaslatára. Sőt, néhány éve konferenciákat tartok, ahol az emberek kritikái alapján készült filmben mutatom be filozófiámat. A kiállításaimra ellátogatóktól pedig érdekes ötleteket kapok új projektekkel kapcsolatban.

Mesélne kicsit a múzeumokban és a kiállításokon látható műveiről? Mely múzeumokban és galériákban tekinthetők meg alkotásai?

Művészetem két részből áll, személyes alkotásaim, valamint az 1993-ban létrehozott CrackingArt, melynek alapító tagja vagyok. Elsőként a CrackingArtról beszélnék. Egy csoport nemzetközi művész elhatározta, közöttük én is, hogy a környezet fontosságával kapcsolatban határozott véleményt formálunk és hogy a csomagolóanyagok tudatosabb felhasználására felhívjuk a figyelmet, újrahasznosítható műanyagból színes állatokat készítünk. Ezeket az állatfigurákat több mint 400 helyen mutatták már be a világon: New York, Dubai, Moszkva, Párisz, Milánó, Barcelona, Isztambul, Szöul, Le Mans, Baku, Shanghai, Monaco, Róma, Velence (Művészeti Bienalé 2001) stb. Az állatfigurák egy része magángyűjteményekben és múzeumokban található. Személyes alkotásaimat bemutató kiállítások jelenleg a budapesti Koller Galériában, Caprin és Positanoban, Franciaországban, Svájcban, Görögországban, Cipruson, Valenciában és az amerikai 21C Hotelmúzeumban láthatók.

“Örömmel megfogadom a kritikát, mely előre visz”

■ A művész számára fontos, hogy a műkedvelők hogyan, negatívan, esetleg pozitívan fogadják alkotásaikat. Ön milyen kritikákat kapott eddig?

Végül is nem szerethet mindenki minket. Én örömmel fogadom azokat a kritikákat, melyek egy lépéssel előbbre visznek.

“Vannak olyan művészek, akik keresik, kutatják az új formákat, új anyagokat. Én azonban a már felismerhetetlenségig manipulált “embernek” próbálok újra alakot adni.”

■ Ön szerint mi az, ami megfogja az embereket az alkotásaiban? Az eredetiségük? A bennük rejlő üzenet?

Esztétikailag engem a reneszánsz ihlet meg, hiszen az a korszak nemcsak a művészet, hanem az emberek életfelfogásának változása szempontjából igen fontos volt. Az első pillanatban a művészeti alkotások összhangja és szépsége fogja meg az embereket, utána már könnyebb az üzeneteket megformálni.

“Magamat harcos művésznek tartom”

■ Vallja, hogy a művészet szépsége és harmóniája elhozza a békét. Ez meglehetősen pozitív vélemény napjaink világában. Ön szerint lehetséges ez a gyakorlatban is?

Az emberiség történetében a művészet mindig fontos szerepet játszott, szerintem ez az első lépés a tudatosság felé. Én azt a nézetet vallom, hogy a művészek viselkedésének meg kell változnia ahhoz, hogy a művészet ténylegesen jobb hellyé tudja tenni a világot. A művészek egy része ragaszkodik ahhoz, hogy saját mély intellektusa, csalódottsága vagy művészi tehetségének bemutatása miatt alkosson. A művészek másik része azonban kitárja műtermének ajtaját, beleveti magát a valós életbe és abban reménykedik, hogy tud változtatni a világon. Én ilyen vagyok, harcos művésznek tartom magam. Egy alkimista, aki szépséggé és harmóniává változtatja az erőszakot.

“A karrieremet fotográfusként kezdtem, s kezdetben könnyű a téma: a kilátás, a környezet, hiszen mindenhol ott van körülöttünk. De én többet akartam a tavaknál és hegyeknél, így kezdtem el embereket fényképezni.”

■ 73 62 című könyvében a ghánai Akan törzs Adinkra antik szimbólumait használta fel. Ennek okait miben kereshetjük?

Véletlenül fedeztem fel az Adinkra ábécét és nagyon meglepődtem, hiszen a szavak csupán szimbólumokból állnak. A világmindenség például egy szem, a szerelem pedig szív. Végtelenül egyszerű és közvetlen. A szimbólumokat régóta ismerjük, használjuk, én is merítek belőlük, így a könyvben található idézetek és versek címeihez “grafikus szavakat” használtam. Könyvemet családomnak és a csodálatos Afrikának ajánlom, amit az emberiség bölcsőjének tekintek.

■ Közsmert, hogy a 73 62 című művét, ami egyben első verseskötete, Isztambul ihlette. Miként hatott Önre Isztambul a versek megírásakor?

2012-ben látogattam el először Isztambulba, egy galériában nyílt kiállításom alkalmával. Azonnal beleszerettem az életteli városba. A Boszporusz egy terület Európa és Ázsia között, Isztambul pedig az én személyes terem. Amikor elhatároztam, hogy hátat fordítok Olaszországnak, választanom kellett, hogy mi az igazán fontos számomra. 50 év alatt felhalmozott tárgyaim közül autómba bepakoltam a szívemhez legközelebb állókat, ez egyfaja belső “megtisztulás” volt.

“Azon a nézeten vagyok, hogy a hagyományos művészet mindig létezni fog, amit átitatnak innovatív elemek. Ezek az újdonságok érdekesek és új érzéseket szülnek.’

■ A fotográfiában melyek a kedvenc felvételei?

A karrieremet fotográfusként kezdtem, s kezdetben könnyű a téma: a kilátás, a környezet, hiszen mindenhol ott van körülöttünk. De én többet akartam a tavaknál és hegyeknél, így kezdtem el embereket fényképezni. Az emberek elmerültek a városok valóságában, én pedig az élet múlandóságának megismételhetetlen élményét próbálom megőrizni a végtelenségig.

Előadóművészként miben láthattuk?

Voltak olyan előadás-projektjeim, melyeket saját alkotásaim ihlettek, ezek közül az egyikhez két év előkészületre, egy futballpályára, sok pénzre, így egy komoly szponzorra volt szükség.

“Az anyag csupán egy eszköz, mellyel a vízióimat megvalósíthatom.”

Állíthatjuk azt, hogy Ön sokoldalú művészként jött a világra?

Természetesen igen! Szerintem minden, ami az érzékenységgel és a gondolatokkal kapcsolatos, átalakítható művészetté. Az anyag csupán eszköz, mellyel a vízióimat megvalósíthatom.

■ Beszélgetésünk legelején “gondolkodóként” mutattuk be Önt, talán ezt a legnehezebb definiálni. Ön hogyan vélekedik erről?

Az emberek idővel elveszítik emberségüket, ennek helyére a mechanikus gondolkodás lép. Elnyelnek minket a találmányaink és a technológiáink. Bensőnkbe tett utazás helyett hamis modelleket kergetünk. Nem attól vagyunk élők, hogy lélegzünk, nem elég, ha azért maradunk életben, hogy észleljünk. Az észlelés egy kulcs, mely kinyitja szívünket és agyunkkal rácsatlakozik a világmindenség energiájára. A tudatosság egy hely a lelkünkben, azt nem tudjuk GPS-szel megtalálni… Vagyis visszatérve kérdésére – a gondolkodó egy olyan személy, aki a valóságot keresve utazást tett saját bensőjébe, tudatosabb saját magával szemben és felfedezte az okokat, hogy mi a dolga itt és most a világban.

■ Minden művésznek felteszik a kérdés, hogy mi ihleti meg őket… Páran azt a választ adják, hogy az ihlet forrása bármi lehet, mások szerint az ihlet nem jön, magjai az emberben találhatók… Önhöz melyik vélemény áll közelebb?

Minden művésznek megvan a saját motivációja és története. Rám hatott az emberi sorsok szépsége, tragédiája, az elmúlás, a szeretet és az útálat is. A világmindenség ad ihletet nekem, de az ismeretlen titokzatossága, a zene és a mindannyiunkban ott rejlő mélység is. Valójában nincs semmi olyan, ami ne lehetne kiindulópont egy új gondolathoz, egy új művészeti projekthez. Éppen ezért nem félek kinyitni szívem kapuit.

“A hagyományos művészetet átitatják az újdonságok.”

■ Sokoldalú művészként milyen régi és kortárs művész alkotásai kedveli?

A múltból Michelangelo és Leonardo, Veronese e Caravaggio, a modern és kortárs művészek közül pedig Boccioni ve Balla, Picasso, Van Gogh, Warhol, Keith Haring, Jan Fabre és rajtuk kívül még sok kedvenc festőm van. Fotográfusként “mesterem” Henri Cartier Bresson volt. Ami a könyveket illeti, kizárólag szociológiai és kortárs filozófusok műveit részesítem előnyben.

■ Tart attól, hogy a digitalizált világban eltűnnek a hagyományos művészeti irányzatok?

Minden történelmi korszak a technológia által változáson megy keresztül. A művészet is. Úgy gondolom, a hagyományos művészet nem tűnik el, csak változáson megy keresztül az újdonságok által. Az innováció mindig érdekes és új érzéseket szül.

■ Ha visszatekint művészi életére lát bármilyen változást az első nap és a jelen között a nézőpontjában, az ábrázolásmódjában?

Szerencsére igen! Tapasztalatainkkal, döntéseinkkel és találkozásainkkal együtt egy egészet alkotunk. Ha visszanézek, egy fiatalembert látok, aki hatalmas kék szemével a horizontot nézi és egy jelre vár a világmindenségtől.

Click to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

You May Also Like

Interjúk

Molnár Nini Budapesten született, majd 14 évesen kezdett utazgatni, így jutott el Miamiba is, ahol egy évet töltött, és ahol beindult modell karrierje is....

BITTER Street

A híres plasztikai sebészt, Krasznai Zsoltot is sikerült lencsevégre kapnunk. A munkával teli napok közé szünetet beiktató orvos feleségével, Dórával sétált az Andrássy úton,...

BITTER Events

A Magyarországon nemrég indult Bitter magazin fogadást rendezett a magyar üzleti-, és társadalmi életben fontos szerepet vállalók számára a The Ritz Carlton, Budapest hotelben....

Interjúk

Modell, színésznő, valóságshow sztárja és üzletasszony: Csősz Talu Boglárka. A számos területen karriert építő és sikereivel nevet szerző Csősz Talu Boglárkával egy jól sikerült isztambuli...

Copyright © 2020 Bitter Magazine